Virág szirmainak bontogatása, avagy baba született

Nemrég jöttem haza 3 hetes nyári szabadságra Belgiumból. A csopaki nyaralót egy kedves ismerősömtől kaptuk meg, mivel a mi balatonboglári nyaralónk egy rokonunk esküvője miatt foglalt volt. Ez a nyaraló semmihez sem fogható: egy csodás hegyen van, ahonnan egész nap madártávlatból láthatjuk a Balatont egészen a Tihanyi Apátságig. Sajnos csak 5 napra tudtunk lejönni, de igyekeztünk a legjobban kihasználni az időt. Az idő, azaz az időjárás is kegyes volt hozzánk, mert kánikula van az egész héten.

A kislányunk, Virág töltötte be az egész hetünket. Meg kellett szoknom, hogy bizony a nyaralás ezentúl a családos szekcióban lesz, érdekes apukák, aranyos anyukák és kedves, aranyos, hisztis, cudar gyerekek között.

A lánykánk feltalálta magát, mindenkivel felveszi a kontaktot. Teljes erővel beszélget baba nyelvén mindenkivel. Szia, mondja csak úgy hirtelen, aminek senki sem tud ellen állni. Amikor pedig már nagyon nyűgössé kezd válni, akkor édesanyja altatja el a Quechua sátorban, ami sajna a lányok nagy igyekezetének nem bírta a megpróbáltatást és rövidke életét (2 nyári) megpecsételték egy összehajtogatás alkalmával. Ez maradandó nyomot hagyott benne, amit jómagam is megszenvedtem, amikor össze kellett hajtogatnom... Férfi munka, elme gyakorlat...

Szóval a mai napon, mikor már jól elfáradva érkeztünk haza az Annangóra Aquapark nyújtotta kellemes szolgáltatások után, a kislányunk, a csopaki nyaraló étkezőjében egyszer csak felállt...és ahogy volt, a pisis pellusában és egy szexi lila-fehér csíkos pólócskában, ami több számmal nagyobb volt rá..ELINDULT..

Anya, elkerekedett szemekkel figyelte az eseményeket és amit ilyenkor szokott csinálni, felkapta a fényképezőgépét és videót készített az első lépésekről, ami tényleg nagyon aranyos volt, bátor és Virág is élvezte.

Élvezte, hogy sikerül valami új élményt megtapasztalnia, de hallotta rajtunk azt is, hogy mi is boldogok lettünk ettől a jelenségtől. El voltunk ragadtatva és talán csak a videó visszanézése után fogjuk tudni igazán megtudni, mi is volt erre az első reakciónk...igazán nem találtunk hirtelen szavakat, pedig számítottunk rá, hogy előbb-utóbb ennek is eljön az ideje.

Eljött és nem győztük össze-vissza puszilgatni és ölelgetni a kis drágámat. A szemünk fénye ELINDULT az Életbe. Ez valami csoda. Megtörtént, Ma, Velünk.

Köszönjük Istenem, hogy ilyen szép kis ajándékot adtál nekünk!