Kellemes Karácsonyi Ünnepet!Eeelment...ahogy mostanában szoktam ismételgetni és a jobb kis kezecskémmel -mert ugye most már tudom, hogy melyik is az és apának a rózsaszín kis fürdőkádamban meg is mutattam- legyintek is hozzá kecsesen.
Elment.
Megszólalt a telefon és apa felvette. Már a szemén és a hangján éreztem: most valami egészen különleges történik, de valami nyugtalanító. (Fürkésztem az arcát és próbáltam úgy tenni, mintha úgy játszanék tovább a nappaliban, mint eddig.) Elcsukló hangon kérdezett vissza a telefonba: Mi történt? Láttam rajta, hogy a szemében valami csillog és mélyebb lett a hangja. Keveset beszélt és anya is odament hozzá. Nedves lett apa szeme és anya átkarolta.
Azt hallottam, hogy meghalt...meghalt a nagymamám. Még nem értem, hogy ez mit jelent, de nagyon szomorú lett a hangulat. Apa amúgy is lázasan az ágyat nyomta egész nap és nagyon sokat fújta az orrát. Nem is tudott velem játszani, pedig többször odamentem az ágyhoz és nyújtottam a kezemet felé. Néha erőt vett magán és felállt,
Elment. Elment apa nagymamája. (majd később meg fogom érteni, de az az én dédikém, az utolsó dédim)
Ilonkának hívták a barátai -mint apa kereszt anyuját- és 89 évet élt. (Idén lett volna 90 éves.)
Isten nyugosztalja békében! Emlékét megőrizzük!
