Virág szirmainak bontogatása, avagy baba született

Végre meghallották a szüleim, hogy éhes vagyok, pedig mennyit mondtam, hogy "bimbam" és még a keserves sírást is elővettem a kelléktáramból, de semmi. Mindig meg kell várni a 19:00 órát, hogy végre kerüljön valami a pocakomba. A doktor néni azt mondta anyunak, hogy nagy a pocakom...Szerintem rosszul esett a fény a szemébe és egy egyszerű fénytörés fals megfigyeléséből jutott erre a következtetésre. Sajnos anya hitt neki és most a "kukika", azaz a kölesgolyó és a kenyér is tiltó listára került, ami tudvalevőleg kedvenceim. Most kénytelen vagyok apát becserkészni, vagy néha a Juditnak (dadus) kedveskedni, hogy hozzájussak jól megérdemelt csemegémhez. Elhihetitek, nem egyszerű...

Pedig már szinte az összes fogacskám kint van, amit nem ártana használni is.

Hamarosan 2 éves leszek és most már néha nagyon bosszantanak dolgok.

Például nem ugorhatok fel akkor az anyáék ágyára, amikor akarok, vagy ha nem tudom már kikanalazni az utolsó csepp levest, vagy mondjuk szaladgálni szeretnék, de apa a számítógép előtt, anya a tv előtt próbálja elhitetni magával, hogy az most jó...na ekkor eltörik a mécses, mert nem figyelnek rám.

Eeelment...ahogy mostanában szoktam ismételgetni és a jobb kis kezecskémmel -mert ugye most már tudom, hogy melyik is az és apának a rózsaszín kis fürdőkádamban meg is mutattam- legyintek is hozzá kecsesen.

Elment.

Megszólalt a telefon és apa felvette. Már a szemén és a hangján éreztem: most valami egészen különleges történik, de valami nyugtalanító. (Fürkésztem az arcát és próbáltam úgy tenni, mintha úgy játszanék tovább a nappaliban, mint eddig.) Elcsukló hangon kérdezett vissza a telefonba: Mi történt? Láttam rajta, hogy a szemében valami csillog és mélyebb lett a hangja. Keveset beszélt és anya is odament hozzá. Nedves lett apa szeme és anya átkarolta.

A kislányom felmászott az ágyra egy szempillantás alatt és odakúszott, arra a helyre, ahol én szoktam aludni. Mindezt akkor csinálta, amikor éppen Skype-oltunk a kedvesemmel és Ildi édesanyja is ott volt. Mintha érezte volna, hogy itt a pillanat...apa most lát engem...megteszem. Megtette és mikor lesegítettük az ágyról, akkor újra megpróbált rá felmászni és sikerült is neki ismét.

Budapesten volt a legmagasabb a teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi nettó átlagkeresete.

Augusztus 26. vasárnap

Elhunyt Neil Armstrong.

"Egy kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek" - Neil Armstrong szavai a világtörténelem részévé lettek. Ő volt a 20. század egyik legmerészebb tudományos expedíciójának vezetője. 

A Szerelmem Skype-on mesélte, hogy végre kibújt az első rágófoga kislányomnak, a bal alsó rágófoga. Igaz, ennek már 3 napja, de nem tudtam olyan gyorsan reagálni ezen a felületen, hiszen a 12 órai munka mellett nehéz ennek a kedvtelésnek élni.

Ezek után jöhetnek most már a komolyabb ételek is, mint a bundás kenyér héja is akár...persze nem azonnal, csak szép fokozatosan, hiszen még olyan új az a kis fog...vigyázni kell rá.

Ó, vége a nyaralásnak. Szinte még el sem kezdődött és már vége is. Azt hinné az ember, hogy 3 hét az sok, de olyan gyorsan elrepül.

Most azon gondolkodom, hogy érdemes-e itt hagynom a családomat a pénzkeresetért? Van-e valami más választásom, ami segítene a döntésben? Jelenleg a válasz: nem. Sok szép ígéretet és kecsegető ajánlatot hagyok most itt a jövedelmezőbb, biztosabb, ám sokkalta nehezebben elviselhető távoli munkavégzés érdekében.

Az embernek mindig van választási lehetősége és nem mindig választ jól, de választani muszáj. "Navigare necesse est", hajózni muszáj...hát tovább hajózok életem tengerén. Remélem végre lesz egy biztos kikötő...(Ezt persze nem a családomra értettem, mert abban a tekintetben már révbe értem.) Legfőképpen a biztos háttér megteremtése a cél, ami egy családos embertől -gondolom- nem újdonság, ha erre gondol és talán nem is megvetendő.

Nemrég jöttem haza 3 hetes nyári szabadságra Belgiumból. A csopaki nyaralót egy kedves ismerősömtől kaptuk meg, mivel a mi balatonboglári nyaralónk egy rokonunk esküvője miatt foglalt volt. Ez a nyaraló semmihez sem fogható: egy csodás hegyen van, ahonnan egész nap madártávlatból láthatjuk a Balatont egészen a Tihanyi Apátságig. Sajnos csak 5 napra tudtunk lejönni, de igyekeztünk a legjobban kihasználni az időt. Az idő, azaz az időjárás is kegyes volt hozzánk, mert kánikula van az egész héten.

A kislányunk, Virág töltötte be az egész hetünket. Meg kellett szoknom, hogy bizony a nyaralás ezentúl a családos szekcióban lesz, érdekes apukák, aranyos anyukák és kedves, aranyos, hisztis, cudar gyerekek között.

A lánykánk feltalálta magát, mindenkivel felveszi a kontaktot. Teljes erővel beszélget baba nyelvén mindenkivel. Szia, mondja csak úgy hirtelen, aminek senki sem tud ellen állni. Amikor pedig már nagyon nyűgössé kezd válni, akkor édesanyja altatja el a Quechua sátorban, ami sajna a lányok nagy igyekezetének nem bírta a megpróbáltatást és rövidke életét (2 nyári) megpecsételték egy összehajtogatás alkalmával. Ez maradandó nyomot hagyott benne, amit jómagam is megszenvedtem, amikor össze kellett hajtogatnom... Férfi munka, elme gyakorlat...

2012. június 14-17.

Ez egy olyan dátum, amire már 2 hónapja várok, hogy eljöjjön. Ildi, a párom hosszas tervezgetés és előkészületek után úgy döntött, hogy nem bírja ki, hogy 3 hónapig ne lásson:) Na jó, én sem bírtam már ki...ugyanis Belgiumban, Brüsszeltől kb. 40 km-re nyugatra dolgozom Erpe-Mere városkában asztalos pozícióban. Innen nem messze, Aalst városában lakok és a napi 12 órás munka és túlórák vállalásával (szombati 6 óra) szinte már csak aludni jártam haza.

Sivár életemet felvidítandó ez a döntés nem vidámított meg kevésbé, mint a görögök nyolc közé jutása...

Szállásunk Brüsszel északi részénél, a Brüsszel-Nord pályaudvarhoz közeli ***Hotel Residence Aryan-ra esett, amit nagy figyelemmel választottunk ki a booking.com oldal segítségével.