Kellemes Karácsonyi Ünnepet!Végre itt a hétvége. Anya, apa, Juditka és én felkerekedtünk, hogy megnézzük, mi maradt a pár nappal ezelőtt leesett hóból. Mire apa autójával felvergődtünk a hegyre, már azt is elfelejtettem, hogy hová is megyünk. Meg is kérdeztem anyától: "Én hova megyek?" Anya rám mosolygott és megnyugtató hangján duruzsolta fülembe a választ.
Most már nyugodtabban vártam a megérkezést. Apa leparkolta a családi járgányt, amit úgy hallottam, hogy Delfinnek becéztek. Delfin, ez nekem is tetszik...hihi.
A Normafán megmaradt a hó és sok gyerekkel találkoztunk a hegyen. Ki szánkóval, ki síléccel jött ki a jó levegőre. Hallottam, hogy egy gyerek sírt valamiért, biztosan elesett, nem tudom. Én apát kezdtem el sikítva kergetni, amikor apa hirtelen ötlettől vezérelve egyik fától a másikig bujkált. Ez a bujkálós dolog nagyon tetszett nekem.
"Még egyszer", "most én bújok el", mondtam lelkendezve.
Aztán csakhamar kiértünk a tisztásra, ahol végre elém tárult a Játszótér. Nekem sem kellett több, először a várba kapaszkodtam fel, majd lecsúsztam a csúszdán, majd felültem a fából készült kis vonat mozdonyára, de nem maradtam ott sem sokáig. Átszaladtam a kis házhoz és apával teáztam egy jót, beszélgettünk, hogy mi újság velem, meg ilyesmi,,,
Észrevettem, hogy üres a libikóka. Ezt sem tudtam kihagyni. Apával libikókáztam egyet, mert vele ritkábban tudok játszani mióta Komáromba dolgozik. Olyankor elviszi a világos kék kacsámat, amivel fürdeni szoktam. Neki adom, hogy vigyázzon rá, míg távol van. Esténként, mikor nincs itthon, akkor a Skype-on játszik nekem a kacsával. Nagyon vicces. :)
Jól elfáradtam a játszásban és már éreztem, hogy valamit ennem kéne. Anyáék kitalálták, hogy felkeressük a réteses házikót, ahol anya túrós rétest vett nekem és meleg teát ittunk hozzá. Apa forralt bort ivott. Egy kicsit hisztiztem, mert nem volt elég a rétes, de anya megnyugtatott, hogy nemsokára hazaérünk és finom ebédet is fogok kapni.
Nagyon jól éreztem magam ezen a délelőttön. Anyával, apával és Juditkával együtt lenni jó.
